Sokan találgatnak, hogy melyik kutya a legveszedelmesebb a világon. Vessünk véget a tippelgetésnek: bemutatjuk a legveszélyesebb kutyák Top 5-ös listáját.
5. A rosszul táplált kutya
Sok szó esett mostanában itt a Farm.hu-n is a túlsúlyos ebekről. Sokan puszta szeretetből úgy tömik kedvencüket, mintha ettől lennének jó gazdik (pedig dehogy), és a túletetés rendszerint mozgáshiánnyal is párosul, hogy még nagyobb legyen a baj. Kutatások szerint ezek a túlhizlalt ebek körülbelül a 20%-át használják fel a bevitt energiamennyiségnek, ami olyan messze van az ideálistól, mint a kutya szájába tömött csokoládé a megfelelő étrendtől. Közismert, hogy ez a rengeteg felhalmozott, de el nem használt energia hirtelen dühkitörésekben, agresszióban és egyéb viselkedészavarokban tud testet ölteni. Igazítsuk a kutya étrendjét a fajtához, a testtömeghez és a mozgásigényéhez.
4. A szocializálatlan kutya
Kölyökként megrágcsálta a vendég cipőjét, összekapott a szomszéd kutyával, neki akart menni az autóknak - a gazdi meg úgy döntött, hogy inkább maradjon ez a kutya az udvarban. Nem vitte sétálni, távol tartotta a többi kutyától, meg is lett az eredménye. Az ilyen állatnak nagyon gyengén fejlett a szociális készsége, és egy életen át problémák lehetnek vele, önhibáján kívül. Ezeket a kutyákat megfosztják a lehetőségtől, hogy megtanulják, hogyan teremtsenek kapcsolatot a többi ebbel, ha találkoznak, ezért jelent majd állandó problémát például egy olyan egyszerű dolog is, mint a sétáltatás. Olyan ez, mintha egy súlyosan kiéhezett ember elé hirtelen egy roskadásig pakolt svédasztalt varázsolnánk. Lassan, élvezettel fog enni, pedánsan eltartott kisujjal? Naná, hogy nem! Nem meglepő, hogy az ASPCA egyesület egy olyan törvény elfogadását szorgalmazza, ami a gazdikat tenné felelőssé, ha a kutyájuk megtámadna valakit, így motiválná a gazdikat, hogy megfelelően szocializálják kedvencüket.
A dobogó harmadik fokán a leghangosabb ebeket találjuk, akik gyakorlatilag úgy élik le az életüket, hogy vagy ők kiabálnak, vagy a gazdiék kiabálnak ővelük. Elgurul a postás a kerítés előtt, ő megugatja, a gazdi meg lekiabálja, hogy hallgasson. Ez egyfajta reflex, nagyon sokszor találkozhatunk vele, pedig nagyon káros, mert a kutya úgy értelmezheti az ordibálást, hogy a gazdi is ugyanolyan dühös a postás miatt, mint ő. Ez pedig csak megerősíti abban, hogy minden biciklist, autót és kósza galambot dühös ugatással kell fogadnia.
2. A házőrző
Hasonló az előző típushoz, de ő aztán tényleg ránk, emberekre van kihegyezve: hogy képzeli akárki is, hogy csak úgy hívatlanul bemerészkedik az Ő területére? Persze, a házőrző dolga, hogy őrizze a házat, de ez a típus kicsit túllő a célon. A postás, a villanyszámlás vagy a gázóraleolvasó halálos ellensége, és a gazdi általában képtelen elhinni, hogy a kedvence tényleg erőszakos lenne. “Csak egy kicsit mogorva, de sebaj!” - legyintenek, a kutya pedig legközelebb már harap is, nem csak ugat. Miért is tenne mást, ha a gazdi semmilyen módon nem jelez helytelen viselkedést.
1. Az elkényeztetett kutya
A lista első helyére került kutya világnézete egyszerű: “minden az enyém, amit csak akarok.” Ismerjük az archetípust a kétlábúak világából is, alighanem egyetérthetünk abban, hogy nem egyszerű velük. Ezeknek a kutyáknak sem tanította meg senki, hogy a dolgok nem úgy működnek, hogy ha akarok valamit, csak morgok-vicsorgok-odakapok és kész. Inkább arra vigyáztak, hogy szemük fénye MINDENT megkapjon. Balszerencse, ha jön majd valaki, egy ember vagy egy nagyobb, erősebb kutya, aki úgy gondolja majd, hogy márpedig nem úgy van az, ahogy az elkényeztetett eb gondolja. Az ilyen esetek pedig könnyen csúnya sebeket és tekintélyes állatorvosi számlákat okoznak majd.
Az elkényeztetett kutyák tényleg eléggé bolondak és veszélyesek is lehetnek.
Novával még nyáron vagy ősszel (már nem emlékszem) olyan dolog történt, ami még mindig aggaszt. Mentünk a szokásos sétára a folyó felé a járdán, Nova barátságosan, farok csóválva nézte az udvaron ugató kutyákat. Aztán ahol egy németjuhász volt, Nova felugrott a kerítés beton részére. Aztán hirtelen a nagyobb kutya elkapta a lábát, én meg fel sem fogtam a történteket, csak tettem, amit tudtam. A nagy dög (már bocsánat, nem szoktam állatra ilyen szót használni, de az a kutya....) nem eresztette, de nem is ráncigálta, semmit nem csinált, csak tartotta. Én mit sem gondolva a saját kezem épségére puszta kézzel ütöttem, vágtam, csíptem a kutyát, Nova viszont közben engem harapdált, mert ő sem tudta szerencsétlen, hogy most kit hova mikor hol miért harapjon. Mert ugyebár én fogtam azt a lábát amelyiket elkapta a németjuhász. Nagyon féltem, rettegtem. Óráknak tűnt az egész, pedig valószínű, hogy úgy 10-15 másodperc volt. Ordítottam, ahogy csak tudtam. Aztán amilyen hirtelen elkapta a nagykutya Novát, olyan hirtelen el is engedte. Nem lettek hatalmas vérfoltok utánunk, de azért volt így is épp elég. Szaladtam is haza, szóltam apának, hogy minél előbb vigyük el Novát állatorvoshoz. Szabadnapja volt akkor, és mivel nem a faluban lakik, elég macerás lett volna, ha még így lejön olyan gyorsan, ahogy tud. De szerencsére ott volt. El sem hittem, hogy ilyen szerencsés lehet ez a dolog. Novát nyugtattam, simogattam. Az egyik lábujja odaveszett...egy másik pedig eltörött. Az állatorvos a hiányzó lábujja megmaradt felesleges részeit levágta, a lógóra pedig azt mondta, remélhetőleg nem zavarja. Mert ha levágná, akkor talán nem lenne olyan jó az egyensúlya. Nova harapásai még mindig hegekben láthatóak a kezemen, de nem bánom, mert ha ott hagytam volna, elkeseredettségében biztosan nem élne már... Az osztályomban megkérdeztem pár ismerősömet, hogy ha ilyen történik velük, mit tesznek. Nem volt kivétel, mindenki azt válaszolta, hogy ő aztán biztos ott hagyta volna. Amíg Nova gyógyulgatott, minden nap rajtam volt karkötőként a nyakörve. Ez megnyugtatott, azt gondoltam, ha hazaérek, ott vár Nova, és megsimogathatom, megölelhetem. Nova már jól van, de azért kicsit félénkebbnek és visszahúzódóbbnak látom.
A németjuhászról annyi, hogy egy körülbelül 2×2 m-es ketrecben élte le eddigi életét, ki tudja, az vajon mennyi. :/ Az állatorvos szerint a gazdája figyel a kutyájára, és jó gazdik, de én nem így látom, mert mondjuk sétáltatni sem láttam még őt. És...azóta sem értem, hogy miért nem engedte el olyan sok ideig, és amíg tartotta, miért nem ráncigálta? Tulajdonképpen mit akart?
Tisztelt Kerényi András!
Csak pár szóban kívánom kommentálni a véleményét:
1. Nehezen tűröm ha meghazudtolnak, pláne ilyen hangnemben, és úgy, hogy az esetet nem látta a saját szemével! 2. Ha figyelmesebben olvasta volna, azt írtam, hogy egy kb. 50 kg-os vizsla- nem tudom, konkrétan egy izmos, nagytestű kifejlett, kiképzett vizsla hány kg szokott lenni, azért írtam, hogy kb! Az uszkárom valóban 5kg, talán ezt elhiszi, én pedig valóban 40kg, hátha még ezt is elhiszi! 3. Azt, hogy rémtörténet gyártás, kikérem magamnak, mivel mindent, amit leírtam, a rendőri intézkedés jegyzőkönyvét, a kutya elkobzásának okát, idejét, a látleletet, a szemtanúk vallomását, és majd a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét is be tudom mutatni. Tehát ezek tények, és sajnos nem rémtörténet, és nem túlzás, de még ha az lenne, akkor is azt hiszem, jogom van azt leírni, amit gondolok. 4.Ha már itt van egy ilyen állatbarát klubban, egy másik állatbaráttal szemben próbálja megválogatni a szavait, pláne nyilvánosan!!!!.. Azért NA NE MÁR!! Buzás Csabáné
Azért ahogy olvastam ebben a történetben igencsak sok túlzás van annak ellenére,hogy valoszínűleg tényleg 1 felelőtlen,agresszív illető volt a másik kutya tulaja,és tényleg hülye volt,DE 50kg-os HARCIVIZSLA????Na nemár..Az a vizsla alíg tudna menni nem odafutni 1 másik kutyához megtámadni azt(Ha 50kg-os lenne)....Elhiszem,hogy nagyon bosszantó dolog ez a támadás,de azért ne gyártsunk már rémtörténeteket..!!!
szerintem ezek a felsoroltak mind igazak, és nem a kutya felelős a támadásokért.. mindig az ember.. akár cukkoljuk őket, akár rosszul neveljük őket.. nekik nincs "olyan fejlett" gondolkodásuk mint nekünk..mármint okosak meg minden de nem ugyanúgy gondolkodnak mint az emberek és sokszor csak területüket védik vagy ilyesmi... bár én még a listába biztosan beletettem volna az erőszakos bánásmódot.. a kiéheztetett,megvert és sokáig embereket nem látott kutyák szinte a legveszélyesebbek..
Sziasztok mindenkinek! A cikkből is látszik, hogy soha nem a kutya a hibás a balesetekért, támadásokért, hanem az ember. Írnék gazdát is, de sajnos nagyon sok gazda nem érdemli meg ezt./Természetesen azért ők vannak kevesebben/ - Ami velünk történt, azt még ma sem hiszem el, hogy ilyen előfordulhat. Sétálok éppen beteg, diétázó, harmatgyenge uszkárommal, amikor hátulról, tejesen csendben, ráront egy kb.50kg.-os vizsla. Kisebbségi gazdája kb.20m-rel hátrébb nyugodtan nézi ezt, én meg a 40 kg-mal próbálom a kutyámat menteni, ordítani a másikra,odébb lökdösni, kockáztatva, hogy engem is megtámad, de akkor ez nem érdekelt, nekem a kutyám a mindenem, nekem csak ő számított. Erre futásnak eredt a tulaj, és elkezdett ordibálni velem, hogy hogy merek a kutyájához nyúlni, azonnal megöl, stb..., és lendületből akkora frászt adott, hogy beestem a bokorba. Hálisten a kutyum a kezemben volt már, a tulaj meg ordítva távozott kutyástól, póráz nélkül persze. Mikor nagyjából magamhoz tártem, hívtam a rendőröket,5 perc alatt ott is voltak, a tulajt elfogták, jegyzőkönyv, meg ami ilyenkor szokás. Látlelet eredménye: agyrázkódás, fül-porc törés,különféle zúzódások, duzzanatok, szineződések az arcomon. 3 napig feküdtem, a fejem szétesett. Ez az eset kb. 1 hónapja történt, azóta már tucatszor megfenyegettek, most szeptemberben lesz a tárgyalás. Kedves gazdik, ilyen is előfordul már ezek szerint, akkor sem bántam meg, hogy feljelentettem, még ha ötször megver, akkor sem. Most minden alkalommal rettegjek, ha sétálunk? Vettem gázsprayt, és majd látjuk. A lényeget majdnem elfelejtettem, a vizslát kiképezték harci kutyának, azért támadt, és az eset után el is kobozták másnap a kedves tulajtól. Szóval mindig az ember a hibás!! Üdv. Klári
Hétfőn szembesültem élőben a kutyaharapás fogalmával, bár nem engem ért támadás. Menhelyi munkánk első napján, mikoris vigyáztam az egyik udvaron 2 kutyára, addig a barátom egy másik kant vitt sétálni. Az én egyik kósza kajlám (máig nem értem hogyan) a 3 centis rést kihasználva félretolta a fémajtót amit én 2 kézzel alig bírok betolni, majd nekiesett a barátom által vitt kannak. Pánik, mit tegyünk, hát barátom a nagy nemgondolkodásban szét akarta őket szedni, mikoris szökős kutyánk 2x megharapta a kezeit. Bár nem ő volt a célpont, de neki is jutott a "jóból". Telefon, vigyétek orvoshoz, itt maradok és befejezem a napot.
A történetből csak annyit szeretnék kihozni, h Floki (a szökősünk) mindig rendesen kap enni, sose üvöltünk rá ok nélkül és egy öregebb keveréklánnyal visszük mindig sétálni.
Egyszerűen nem bírja a kan kutyákat. Meg 1-2 szukát se.Ez gondolom egy berögződés nála, minth én se tudom elviselni, ha a közelemben van egy picsogó elkényeztetett maca.
Ezekhez a kutyákhoz is csak rengeteg türelem, kedvesség és némi bátorság kell, semmi több.
Van pár szocializálatlan kutyánk is, az egyiket ráadásul egy erdőben találta a gyepmester, úgy gondoljuk h addig emberrel csak hallásból találkozott. Ő is tudja mi a rendszer, sajnos magától jobban fél mint tőlünk, egyszer nem jutott volna eszébe hülyeséget csinálni. Viszont nem támadja meg a többit, sőt, még egy szerelme is akadt idő közben :)
Annyira függ a kutya személyiségétől, h hogyan cselekszik, ezek a dolgok (gazdi nevelése) csak rásegítenek a kisebb változásokhoz.
Szerintem találó az a mondás, hogy a milyen a gazda, olyan a kutyája.. Én elég sok fajta kutyával éltem már együtt..:)) (régen születtem) Most épp tízzel, de néha ők is ugatnak.. zöldséget árulnak, dudálgatnak, gyerekek rúgják a lasztit kiabálva az utcán, na, ilyeneket ők sem hagynak szó nélkül..és persze egy idegen mostanában idekóválygott macsekot, aki direkt ott pöffeszkedik a dombon, ahol a szomszédé szokott...mert azt nem ugatják meg, megszokták.. Én nem fűzök kommentárt a zenebonához, csak jó hangosan kikiabálok: CSEND! Legkésőbb a harmadikra elhallgatnak.. A postásról minden tavasszal leszoktatom őket (télen csak szellőztetve vannak, diszkuttyok).Megbeszéljük, hogy nem kiabálunk a postásra.. A szomszédnak német juhásza? van (hát biztosan volt az utcában ahol született) legalább 2 éves, ha nem több..egyszer láttam kb 1 éves korában, hogy póráz volt rajta..akkor is a lányom szaladt be, röhögve,hogy menjek már ki, mert az Endru sétáltatja a Zsuzsit, meg a Petrát.::)) Húzta őket ezerrel...nem tudom, hogyan vezették vissza, mert mérgemben bejöttem... egyszer átugrott a rozoga kerítésükön, a velem egykorú csaj (nagymama) közel se mert menni hozzá, pedig rontott volna rá az én ebjeimre...szerencsére a bekerített teraszukra nem ugrott be..Úgy sikerült lelasszóznom, hogy pórázból hurkot dobtam a fejére, mielőtt nekem ugrott, és megrántottam rendesen..Jól jött a rutin talpraesettségből, amit az elmeosztályon szereztem..:)) Na, ez után úgy kellett haza húznom a szerencsétlent, nyakára szorult hurokkal, mert ahányszor (muszáj volt néha) lazítottam, ugrott nekem.. van vagy 40 kiló, én meg 63 éves!! A nyanya meg csak sipákolt, hogy meg ne harapja őt.(.közel se mert jönni) Ha dolgoznak, bezárják kb 3x3-as kennelbe, ott ordít egész nap, meg hetente 3x kapja szét a kutyaólat. Na, szóval, kb így kell gyártani harapós meg hülye kutyát..:((
Hát igen erre én is kíváncs lennék azért,hogy akkor a cikk szerzőjének mi az ötlete az ilyen kutyával kapcsolatban...Mert úgy nem lehet nevelni 1 kutyát hogy ha elkezd ugatni amikor nemkéne vagy rosszat csinál,hogy jajj te kis butus,de csúnya,rossz kutya vagy hagyd abba az ilyen "nevelés" nem ér semmit a kutyáknak határozott jól érthető vezényszavak kellenek mint a fújj,ereszd,ül,fekszik stb...És azért egy nagytestű ill.örző védő kutyára erélyessen rákell szólni nem lehet suttogni vagy ilyesmi,mert hülyének fog nézni,és nem tőrödik azzal amit mondunk...
Végülis ez a kiabálós dolog nem teljesen igaz. Az én kutyusom is elég sokat ugat ok nélkül és igenis rákiabálok. Ő érti és mindig lefekszik elém, hogy bocsássak meg neki a hangoskodásért. Nagyon aranyos olyankor azokkal a nagy szemeivel.
Nagyon aranyos olyankor azokkal a nagy szemeivel.
