Egy kanadai kutatás szerint a szelíd, jó magaviseletű, könnyen kezelhető kutyák életkilátásai sokkal jobbak, mint az agresszívebb, nehezen nevelhető fajtársaiké. Összefüggést találtak a várható élettartam és a személyiség között is.
Tapasztalatból tudni lehet, hogy az egyes kutyafajták életkilátásaiban
nagy különbségek lehetnek. Vannak régóta közismert összefüggések is:
például a nagytestű kutyák korábban halnak, mint a kicsik, de azért a
kinológiában még sok kérdés tisztázatlan.
Az említett kutatás
Vincent Careau, a Quebecben található Sherbrooke Egyetem szakemberének
nevéhez fűződik, akinek fő szakterülete a kutyák biológiai
különbségeinek vizsgálata. Az ebek életkori adatait nem csupán a gazdák
emlékeiből merítette, hanem a biztosítók nyilvántartásából is. Mint az
tudvalevő, Kanadában és az Egyesült Államokban nagyságrendekkel
elterjedtebb és hétköznapibb az állatok biztosítása, számtalan
pénzintézet kínál lehetőséget a kedvencek biztosítására.
A
Careau által irányított projektben résztvevő kutatók először is
átvizsgálták és rendszerezték a rendelkezésükre bocsátott adatokat, majd
az állatok várható élettartamát összevetették a különböző fajták
jellemző tulajdonságaival. Egyértelműen kitűnt, hogy az engedelmes, jól
tanítható, nevelhető ebek általában sokkal később fejezik be életüket,
mint a türelmetlen, rosszul idomítható fajták.
A kutatók
bizonyították azt a (különben nyilvánvaló) tényt is, hogy a vadabb
kutyák lényegesen több energiát használnak föl, azaz több kalóriát
égetnek el, mint a nyugodt, engedelmes ebek. Végeredményként
megállapították, hogy legjobban tanítható fajták élnek a leghosszabb
ideig, mint például a német juhász, míg a közismerten a dühösebb,
konokabb természetű ebek egyértelműen rövidebb életre számíthatnak.
Ebben a cikkben különösebb ujdonság nincs, azt eddig is tudtuk, hogy az ideges, nem kiegyensúlyozott kutyák nyilván rövidebb ideig élnek, mert a stressz éppúgy rájuk is hat, mint az emberre, mégpedig nagyon rosszul. Az sem egyértelmű, hogy a kisebb testű kutyák tovább élnének, mint a nagyobb testűek, ez annyi mindentől függ. Genetikai örökség, túltenyésztés, étkezési szokások, mozgás, és nem utolsó sorban a szeretet, amit megkap, vagy nem. Láttam már 18 éves német juhászt teljesen egészségesen, kicsit lassabb mozgással, de jókedvűen, és sajnos a saját tapasztalatomból a másik oldal: első kutyusom kistestű volt, 14 évig élt, az utolsó percben is játszott, és egy pillanat alatt elment, megállt a szive. A másodikkal ugyanígy jártam, csak ő 10 évet volt velem. A mostani kicsit nagyobb testű, 5 éves, és sajnos epilepsziás lett 3 évesen. Nem tudhatom, meddig marad velem, de mindent megteszek, hogy minél tovább. Mindegyikük nagyon jó kutyus volt, de sajnos nem sok idő adatott nekik. Most reménykedem, hátha a betegség ellenére is /kezelést kap, nem túl súlyos az állapota/még nagyon sokáig széppé, boldoggá tehetem az életét, ahogy ő az enyémet.
Nos nem igazán értek egyet az előttem hozzászólóval,hiszen ha megnézed az embereket,nálunk is ilyesmi a helyzet,aki idegesebb tipus,annak tuti,hogy valami betegsége lesz,vagy a gyomrával vagy a szívével...és ez nem feltétlenül a tartás kérdése!egy jól tartott kutya is lehet aggresszív,nem kell ahhoz rögtön láncra verni,hogy bekattanjon!
