|
Kifutó > Tetszik a cikk? Oszd meg!
2010-02-14 | 4 komment
A Valentin-nap - február 14.- a globalizáció éveiben elanyagiasodott, giccses „ünneppé” vált, aminek elsődleges célja az ajándékvásárlások révén az üzletek bevételének fellendítése. Régen azonban sokkal kedvesebb szokások tárháza volt: ilyen például a pogány időkből megmaradt hiedelem, miszerint a madarak ekkor ülik menyegzőjüket. A termékenységünneppel is összekapcsolható tradíció szerint a madarak ekkor választanak párt, és készülnek fel a fészekrakásra. Ha nagyon csivitelnek ezen a napon a tollas jószágok, és hangjuk messzire elhallatszik, akkor derült, jó időt jósol a közeljövőre a néphagyomány. A néprajzkutató Bálint Sándor Ünnepi Kalendáriuma arról mesél az utókornak, hogy az Ózd melletti Hangonyban például úgy vélték, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok. Február 14-e tehát a tavasz kezdetét is jelenti. A rábaközi Szil faluban is a madarakhoz kötik Szent Bálint nevét: ő a verebek védőszentje, hiszen február derekától szépül az idő, és innentől már az apró madaraknak is kedvez az időjárás.
Sok helyen szokás volt, hogy ezen a napon magvakat, dióbelet, aszalt gyümölcsöt szórtak az udvarra olyan helyekre, ahol a háziállatok nem érhették el a vadmadaraknak szánt eleséget. Néhol még perecet, aprósüteményt is aggattak a fákra, hogy megajándékozzák a tél miatt kiéhezett tollas jószágokat. („Lakodalmas ajándéknak” tartották ezeket a finomságokat a falusiak.)
A régi korok emberei tehát – a vágott virág, méregdrága üdvözlőkártyák és a szívecske alakú csoki feltalálása előtt – az állatvilágra, a természeti környezetükre fordították figyelmüket ezen a napon. …talán nem ártana feleleveníteni ezt a hagyományt. mot |
Szoktál állatmenhelyeket támogatni?
Rendszeresen. 50% Alkalmanként. 50% Még nem volt rá példa. 0%
(összesen 2 szavazat)
A korábbi kérdések eredményei |

















