Rossz hírünk van Otto, a hivatalosan is a legidősebb kutyának választott keverék rajongóinak, a rekorder ebet ugyanis nem sokkal huszonegyedik születésnapja előtt el kellett altatni.
Az állat február 14-én töltötte volna be huszonegyedik életévét, amely "emberévekre" átszámítva 147 évet tenne ki. A kutyamatuzsálemnek 669 ismerőse volt a Facebook közösségi portálon, nem csoda hát, hogy halálhíre után hamarosan online formában is számtalan részvétnyilvánítás érkezett Otto rajongóitól.
"Egész reggel csak sírtam. Bár érzelgősnek tűnhetek, de olyan volt nekem, mint a soha meg nem született fiam" - kesergett a gazdi, Lynn Jones. Férjével néhány hetes korában vették magukhoz Ottót, azóta vele éltek a nyugat-angliai Shrewsburyben.
Jonesék már néhány hete tudták, hogy kedvencük nem érzi jól magát. Mielőtt megkapták állatorvosuktól a szomorú diagnózist, még abban reménykedtek, hogy csupán egy ártatlan fekélyről van szó. "Nehezére esett már az ülés és a fekvés is, láttuk rajta, hogy el akarja mondani nekünk: elege van. Akkor döntöttünk úgy, hogy véget vetünk a szenvedésének. Ezért vittük el az állatorvoshoz" - mondta Jones.
Ottót októberben nyilvánította a Guinness Rekordok Könyve a világ legidősebb kutyájának. Az erről szóló cikkünket elolvashatjátok IDE kattintva.
Nem mai cikk, de nem tudom megállni szó nélkül. Mindenki azt írja, sajnálja a kutyust, én meg azt mondom, szerencsés volt, nem csak azért, hogy ilyen sokáig élhetett, hanem azért is, mert a cikkből nekem úgy tűnik, hogy nagyon szerető család vette őt körül. Úgyhogy szerintem nincs miért sajnálni őt. Inkább örülni kell, hogy ennyi boldog évet élhetett. Az altatásról csak annyit, hogy nekem volt egy kutyám, akit két évesen fogadtunk be (vagyis inkább ő költözött be, és közölte, hogy most már veletek fogok élni). 12 évet élt velünk, 14 éves volt, amikor harmadszor lett olyan beteg, hogy a szívünk szakadt meg érte. Mivel ő igazi túlélő volt, bénulásból és hasnyálmirigyből is talpra állt, hiába mondta az orvos, hogy itt a vége (ezt előtte már kétszer hallottuk, és mind a kétszer összekapta magát), mi úgy döntöttünk, hogy adunk egy hetet. Egy hét alatt kiderül, hogy javul-e az állapota. Nem javult. Aznap, amikor elvittük, borzalmasan hörgött, valahányszor levegőt vett. Kivittem a kertbe, még utoljára, és fél óra alatt beleköltöztek a legyek. Hogy akkor hogy sírtam, arra nincsenek szavak. Láttam a szemében, hogy elég volt, és mivel órákig feküdtem mellette (vártam a fuvart, ami az orvoshoz vitt), éreztem, hogy mennyire menne már. Sosem hittem, hogy egyszer képes leszek őt, az első kutyámat, a hűséges barátomat elengedni így, hogy az én döntésemen múljon. De amikor ott voltunk az orvosnál, az egyik kezemet az orra elé tartottam, hogy érezze, hogy vele vagyok, a másik kezemmel átöleltem, és folyamatosan suttogtam a fülébe, hogy mennyire szeretem, és hogy bocsásson meg azért, ami történni fog, tudtam, hogy jól döntöttem. 2010-ben kellett elaltatni, azóta sincs nap, hogy ne kerülne szóba, és még most, ezt a kommentet írva is potyognak a könnyeim, ha rá gondolok. A képe az asztalom fölött van, az emléke a szívemben. Ha tudott volna beszélni, ezt kérte volna tőlem. Tudom, mert ismertem őt, hiszen mi ketten társak voltunk, és barátok. És a hiányát a még mindig bohókás másik kutyám sem tudja kitölteni, pedig borzalmasan szerelmes vagyok a kis lükébe.Ha valaki szereti a kutyáját, akkor meg fogja ezt a döntést hozni, mert ha szeretsz valakit, nem akarod látni, hogy a fájdalomtól már lélegezni sem képes. Ha rajtam múlna, az embereknél ugyanúgy engedélyezném az eutanáziát.
szegény kutyus!!én nagyon sajnálom!de eléggé öreg volt,
Nekm nem olyan rég kb 1 éve halt meg az előző ktyusom, az csak 14 éves volt!!őt több hétig sirattam!! szegény állatokat én nagyon sajnálom, amikor eltávoznak én még a tengerimalacomat is sokszor megsiratom még a mai napig is pedig 2007 ben haltmeg !!
nagyon aranyos kiskutya lehetett :) Kedves Dani! Részben igazat adok a véleményednek, de szerintem ha a te állatkádról lenne szó, aki már ennyi ideje veled van és a részeddé vált, aki napról napra láthatóan jobban szenvedne, akkor úgy vélem, te is amellett döntenél, hogy legyen vége a szenvedéseinek. Igaz, nagyon nehéz lehet a gazdinak kimondani, bele sem merek gondolni, engem hogyan érintene. De tény, hogy az ember -elvileg- intelligensebb és jóval megfontoltabb, körültekintőbb, mint az állatok. Természetesen nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy egyet értek az állatok alárendeltségével és, hogy az ember bátran uralkodhat felettük, de mivel gyakorlatilag rajtunk múlik állatunk életvitele, viselkedése, ezért akinek fontos a kedvence, az ésszerűen dönt vele kapcsolatban, bármiről is legyen szó.
Öszinte részvétem a kutyus gazdájának. Az én kutyám májusban lessz 15-éves,én is attól rettegek vajon meddig marad velem ,ő is elég rosszúl lát és a hallása is nagyon romlott.Nem tudom mit fogok csinálni akkor ,ha eljön az ideje,hogy itt hagy,nekem nem lessz szivem elaltatni,inkáb valaki mást kérek meg,Ahhoz tulságosan szeretem,én őt 6-évesen vettem és első perctől olyan volt mintha már nagyon rég a gazdija lennék. Úgyhogy előre félek ha nem lessz már.
Szegény Ottó hát már öreg volt. pedig olyan cukika volt. Egyszer úgyis meg halnak ha öregek lesznek. Gratulálok Ottónak
