A tengerentúlon valóságos vallássá nőtte ki magát a kutyák elkényeztetése, illetve a nem hétköznapi rigolyák tiszteletben tartása. Az MSNBC összeszedett egy csokorra valót a legmeglepőbb hóbortokról.
Tőlünk
nyugatabbra, főleg a tengerentúlon már hétköznapinak számít, de felénk
is egyre gyakoribb, hogy a bébiszitterek mintájára “petszitterek”
vigyáznak a háziállatokra, amíg a gazdi éjszakába nyúlóan elmarad
otthonról, üzleti ügyeket intéz, esetleg nyaral. A professzionális
felvigyázóknak több hivatalos szervezete is van, ezek egyike, az
Association of Pet Sitting Excellence (APSE) összegyűjtötte az ügyfelek,
azaz a gazdik kérései közül a legvadabbakat.
Ahogy
az embereknek, úgy gyakran a kedvenceknek is vannak olyan kedvenc
ételei, amin mások kicsit megütköznek - bár a kutyák esetében gyakran a
gazdi erőlteti a kedvencére ezeket. Az MSNBC cikkében beszámol olyan
esetről, amikor a petszitternek mindenféle magvakat és párolt zöldséget
kellett joghurttal és nyers tojással összekevernie (héjastul), de az
igazán meglepő nem is ez volt, hanem az, hogy az állatokra speciális
fejfedőt kellett erőltetnie, hogy ne lógjon bele a fülük evés közben a
tálba.
Ennél
is tovább ment az az illető, akinek az instrukcióit az APSE alapító
Joshusa Carry idézte. A mélyen vallásos gazdi azt kérte, öntsenek
szentelt vízzel kevert hamut a macskája ennivalójára és a
felvigyázónak még egy gyors imát is el kellett mormolnia, mielőtt az
állat nekiláthatott volna a vacsorának. A szervezet első embere
elismerte, az efféle kérések elég ritkák, az viszont meglehetősen
általános, hogy a szitternek énekelni, felolvasni vagy éppen zongoráznia
kell a háziállat kedvéért.
Sok
amerikai állattartónak a TV is fontos, gyakran kötik a felvigyázók
lelkére, hogy el ne felejtsék bekapcsolni a készüléket, nehogy kedvencük
lemaradjon a (szerintük) kedvenc műsoráról. “Egyszer dolgoztam egy
előkelő állathotelben (igen, Amerikában az állatoknak is fenntartanak
néhány luxushotelt) és az egyik kuncsaft a lelkünkre kötötte, hogy
szerezzünk televíziót, nehogy a kutyája lemaradjon az Oprah
talkshow-ról” - mesélte egy kaliforniai petszitter. “Az is előfordult,
hogy egy nő kijelentette, kutyája csak akkor tud elaludni, ha előtte
valakinek nyalogathatja a lábujját, ezért kérte a személyzetet, hogy
valaki vállalja ezt be” - tette hozzá.
A
jelenség hátterében a háziállatok szerepének átértékelődése állhat.
Régen egy kutya talán csak egy házőrző volt, egy kopott kutyaházzal a
kert végében, mára viszont családtagokká léptek elő - sok esetben
egyedüli társai lettek az embernek. Az állattartók gyakran úgy érzik,
akkor lesznek jó gazdik, ha mindennel elhalmozzák kedvencüket és 17
oldalas listát hagynak a szitternek különleges instrukciókkal, vagy
(erre is akadt már példa) előre nyomtatott “Elveszett” plakátokat
nyomnak a felvigyázó kezébe, mondván, hogy “biztos ami biztos.” A
petszitterek szervezete ezért mindig külön kéri az őket felkereső
gazdikat, hogy az utasítások kiosztásakor lehetőleg szorítkozzanak a
lényegre.
Vajon mi a helyzet a magyar kutyákkal-macskákkal? Csak őszintén, a te kedvencednek is vannak rigolyái?
Húúú de durvák, kicsit bolondok az emberek...hát csak ráerőltetik a kutyájukra amik ők szeretnének...amúgy...elhitetik, hogy az nekik jó, pedig nagyon nem...
Hát mi is imádjuk a kutyusunkat,de ezek már nem normális emberek.Szerintem valami baj van velük, és valami hiányosságukat akarják így pótolni. Hát ezt már büntetni kellene mert felér az állatkínzással!!
Ez nagyon gáz. Az én kutyám a 20 éves kutyaházában, amiben már a 3. kutya lakik, biztosan sokkal jobban érzi magát, mint ezek a cikkben. Neki bőven elég az, hogy amikor itthon vagyunk, bejöhet a házba, hosszú sétákat teszünk, elmegyünk terelni, agilityzni... Bár igaz, hogy a Star Treket ki nem hagyná, de ez inkább azért van, mert olyankor mind együtt vagyunk és a lábunkhoz ülhet, amit nagyon szeret. :) Valószínűleg fel sem fogja, hogy a TV-ben valami izgalmas dolog van. :) Egyébként biztos érdekes munka lehet a petsitting, szívesen kipróbálnám.
Emlékszem, egyetemi évek alatt egyszer egyik évfolyamtársam május 2-án elhívott előadás után sörözni, mire közöltem, hogy "rendben, de most tényleg csak egyet iszom, ugyanis sietek haza mert a kutyának születásnapja van". A barátom persze még másfél óra múlva sem bírta abbahagyni a röhögést, és az ezt követő években folyamatosan a kutya születésnapját emlegették....
Pedig hol volt mindez a cikkben leírtakhoz képest! :)))))
Uram atyám...nemár! Kész! Rekeszizomlázam lesz....
Mellesleg ez már nem egy családtagnak kijáró szeretet,hanem ezt úgy hívják:majomszeretet...Blöh. Huba kutyámnak volt egy kopott, de jól hőszigetelt kutyaháza meg egy kenele, minden nap vittem jó hosszúakat sétálni, és borzasztó elégedett volt ezzel meg a napi friss vízzel és egészséges adag élelemmel. Meg is hálálta,többször is a maga módján,mi szerint megvédett. Nem tudom, az ily módon agyonkényeztetett kutyuli-mutyulik....nah, de ne sértegessünk senkit. De az biztos,hogy ha maholnap kipusztulna az emberiség, szegény állat egyedül a gazdájának köszönhetné, hogy rövidesen maga is elpusztulna kikerülve a rózsaszín ködvilágból.
Na jó, ez már durva... oO Mit mondjak erre mást? > Az én állataimnak nem sokat engedek, amiket más sem. Legfeljebb, hogy Trixie, a kutyám néha bejöhet, és az ágyamra meg a forgószékembe is ülhet. Na meg, hogy mindig kell ennie valami zöldséget vagy gyümölcsöt. xD A kertünkben van körte, azután mindig ugrik akár fél méter magasra is egy helyből, csak hogy elérje. :D Szóval nem igazán kényeztetem egyiküket sem. x3
Vannak itt beteges dolgok a cikkben, sőt, a nagyrésze az, de ha pl. a kedvencnek van egy rossz szokása, hogy lábujjat kell nyalnia, hogy elaludhasson, az már nem elkényeztetés... Nálunk szerintem csak az, hogy velünk alhassanak. Együtt fekszünk és kelünk... Ez nem hiszem, hogy beteges, vagy rossz szokás... Érdekes cikk volt, elmennék ilyen szitternek, biztos néznék én is nagyokat...
