Tetszik a cikk? Oszd meg!

Kutyát a gyereknek! De milyet?

2009-08-27 | 41 komment

A legtöbb családban előbb-utóbb felvetődik a gondolat, hogy kutya kell a házhoz. Igaz, legtöbbször a gyerekek fejében...

A gyermekek elsősorban olyan állatokat szeretnének az udvarban látni, melyeket a rajzfilmek, filmek szereplőiként is megismertek és megszerettek. Ilyen a 101 kiskutyából a dalmata, a Lessie-ből a skótjuhász vagy a Beethovenből a bernáthegyi. A szülők viszont elsősorban a biztonságot tartják szem előtt, azt hogy a szegény jószág állja rendesen a sarat, ha a fülét, farkát húzzák, hátára ülnek, anélkül, hogy nekitámadna a porontynak.

 

Persze döntően a hely is meghatározza, hogy melyiket válasszuk, nyilvánvalóan zsebkendőnyi udvarban ne akarjunk bernáthegyit nevelni, oda inkább válasszuk valamilyen „ugráló papucskutyát”, mint a csivava vagy a még mindig népszerű pincsi.

A dalmata vidám, barátságos, és szereti a gyerekeket. Szakemberek szerint képes nevetni, ilyenkor felhúzza a pofiját, úgy hogy az összes foga látható. Nagyon nagy a mozgásigénye, így olyan gyerkőc mellé ajánljuk, aki szintén szereti a futást vagy jól le kell ahhoz fárasztani, hogy aludjon! Házőrzésre is tanítható, sőt tanítani is kell, hiszen e fajtánál is fontos a következetes nevelés, hogy ne kanászodjon el. A fajta sok egyede süketen születik, így ha nem hallgat a nevére, nem feltétlen azt jelenti, hogy buta szegény.

Nem úgy, mint a skótjuhász vagy másik nevén collie. Az a hír járja, hogy ha kilép a ház kerítésén, akkor azonnal képes eltévedni és nem talál haza. Lassie hazatér, de mi ne számítsunk erre. Hűséges társ, a maga módján értelmes, családbarát. Nyugodt, emberszerető, ideális játszópajtás a gyereknek. Igényli az állandó, szoros kapcsolatot, az állandó törődést.

Aki szereti a nagy testű, erőteljes felépítésű kutyákat, de mégis egy türelmes, jó indulatú ebet akar a gyerek mellett tudni, akkor a bernáthegyi jó választás lehet. Rendkívül intelligens, egyáltalán nem agresszív, nagyon emberbarát. Hagyja, hogy a kisebbek a hátán lovagoljanak, sőt nem egy történet szól arról is, hogy a legkisebb családtagok a szőrébe kapaszkodva tanultak meg járni. Nem véletlen, hogy életmentésre is kiképezhető, hiszen saját testi épségét is kockáztatni képes a gazdi biztonságáért. Hűséges társ és tanulékony természet.

A menhelyről örökbe fogadott kutyák általában nagyon hálás társsá tudnak válni. Előnyükre válik az is, hogy már átestek orvosi vizsgálaton, ivartalanításon és gondozójuk biztos kiismerte a természetüket, így biztosak lehetünk benne, hogy tud olyan állatot ajánlani, mely számunkra ideális lehet. Plusz előnyként jó érzéssel is távozhatunk, hiszen egy élőlényt már megmentettünk a rossz sors elől, ami számukra a magánnyal és elhagyatottsággal párosul.

Bármilyen kutyafajta mellett is tesszük le voksunkat, mindegyikről elmondható, hogy akkor biztonságos a tartásuk, ha megkapják a kellő törődést is, mely nem csak az etetésben, itatásban merül ki. Mindegyik kutya képezhető és meghálálja a rá fordított időt és energiát, főleg ha kiskorától kezdve foglalkoznak vele. Ha kutyát szeretnénk, akkor azt is kell tudnunk, hogy "...egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

BDBrigi

Hozzászólások
Összes hozzászólás (41 db) | Új hozzászólás | Kedvencek közé
- 2011-04-27 15:26
41
Szerintem nem a fajtán múlik hogy agresszív hanem a nevelésén.Nekem egy kis tacsó keverékem van.Szerintem a tacskók nagyon nyugodtak és panelban is lehet tartani.De ha olyan házban lakunk ahol nincs kert ennek a kuytának sokat kell mozognia.Végülis akármien kutyánk van az a lényeg hogy mozgunk,és nem ülünk naphosszakat a gép és a TV előtt.De ha valaki kutyát akar venni akkor gondolja átt hogy van elég ideje gondozni mert ha nem akkor olyan embernek nem ajánlom aki nem tud rá vigyázniDe egyépként minden kutya remek választás. 
- 2010-10-09 12:00
40
Igen mindenképpen úgy kell választani hogy jó legyen a gyereknek is meg minden. Amugy az a felhasználó télleg... minek jön ide?? Ez egy tudtommal állatbarát oldal. Ez hihetetlen...
- 2010-10-07 12:13
39
Nagy szerencséje az előző felhasználónak, hogy törölte magát, különben kénytelen lettem volna beolvasni neki. Mindek jön az ilyen ide, ha utálja az állatokat? Nevetséges...
Amúgy a cikk jó, és persze rengeteg fajta közül lehetne választani, de mindenki úgy válasszon, hogy neki és az állatnak egyaránt jó legyen!
- 2010-06-10 22:52
38
Ja, és inkább lány kutyát vegyünk! Ritkábban rivalizál, kevésbé szökős, "anyáskodóbb" és kamaszkorban sem próbálja magáévá tenni a gyereket... Persze kivételek mindig akadhatnak!
- 2010-06-10 22:41
37
A golden retriver mindenképp jó választás, a magyar vizsi is teljesen megbízható, de akik nem laknak kertes házban, vagy csak nem szeretnének nagy kutyát, azoknak mindenképpen ajánlom a Cavalier King Charles-t!  Ritka, hogy egy kistestű ennyire megbízható legyen gyerekekkel (tulajdonképpen bármit csinálhatnak vele). Nem értek egyet az előttem íróval, ugyanis általában a kis kutyák hajlamosabbak riválisnak tekinteni a kicsit (vagy éppen törékenységük miatt könnyen megijednek, kapkodnak), míg a nagyobb kutyák átvállalva a dadus szerepet szinte mindent elviselnek. Amelyik kutyát kimondottan nem ajánlom, az a palotapincsi, csivava, németjuhász (bármennyire okos, szerintem nem hobbicélra való, mert megfelelő feladatmennyiség hiányában agresszív lesz!!), és engem valahogy a dalmata sem győz meg... Szerintem a legfontosabb, hogy kicsi korától szoktatva legyen a gyerekekhez a kutya, és a gyereknek is meg kell tanítani, hogy miként (ne) viselkedjen a kutyussal. Mindenképpen számolni kell vele, hogy a gyerek esetleg megunja az új családtagot (ez nem törvényszerű, de gyakori), így csak akkor vegyünk kutyát, ha magunk is lelkes kutyások vagyunk (és olyat, ami a mi igényeinknek is megfelel)! Ezen kívül mindenképpen ajánlott mind a szuka, mind a kan kutya ivartalanítása még az ivarérettség előtt, ezzel sok kellemetlenségtől lehet megóvni mind a gyereket, mind a kutyát. 
- 2010-04-30 15:11
36
Nekünk labink is, meg tacsink is van. A labit én is szintén ajánlanám , viszont a tacsit már kevésbé, mivel 2 hónappal ezelőtt rámorgott a 3 éves unokahúgomra.
- 2010-04-30 15:07
35
Én 6 éves koromban kaptam az első kutyámat , és most 25 vagyok! És érdekes nem dobtam el a kutyát...
- 2010-04-30 15:06
34
Nekünk csak nagykutyáink voltak, és azok úgy vigyáztak rám mikor kicsi voltam, meg a nővéreimre, hogy én inkább egy pincsitől jobban félteném a gyereket!
- 2010-04-30 15:04
33
Mondjuk ebben a cikkben én egy dologgal nem értek egyet! Mégpedig a skótjuhászról szóló részről! Amikor a szüleim régebben tenyésztették ezt a fajtát, éppen költöztek ki a faluba ám ott nem volt kerítés, és az egyik skótjuhászunk akkor kb. 3 hónappal előbb elett 13 kiskutyát. Mikor a szüleim mentek el, meg kérték a bútor szállítót, hogy vigyázzon a kutyákra, és a kölykökre! Mire hazaértek, a kutyáknak hűlt helyük volt most voltak ott azok a kutyák először, még is vissza találtak, az anya és a kölykök is!
Van még egy jó történet, amikor a szomszédból átrepült egy tyúk, és nem tudtuk megfogni a kan  skótjuhászunk úgy kapta el, hogy amikor anyukám mondta neki hogy vigyázzon rá, a kutya úgy gubbasztott a tyúk fölött a mancsaival tartva azt amíg oda nem ért anyukám.
A nővéreim ezekkel a kutyákkal engedelmességi versenyeket nyertek.

Nos csak ennyit szerettem volna hozzá fűzni.

- 2010-04-14 17:00
32
Azért vannak kivételek is Dominika, (most nem magamra célzok mert nekem közepes termetűek a berniim) barátnőmnek (annyi idős mint én!) 2 közép-ázsiai pásztorkutyája van (plusz egy keverék csak az anyukája munkahelyén van) és ő eteti, itatja tanítja!
Összes hozzászólás (41 db) | Új hozzászólás | Kedvencek közé
 
 
cache