A legtöbb családban előbb-utóbb felvetődik a gondolat, hogy kutya kell a házhoz. Igaz, legtöbbször a gyerekek fejében...
A gyermekek elsősorban olyan állatokat szeretnének az udvarban látni, melyeket a rajzfilmek,
filmek szereplőiként is megismertek és megszerettek. Ilyen a 101 kiskutyából a
dalmata, a Lessie-ből a skótjuhász vagy a Beethovenből a bernáthegyi. A szülők viszont elsősorban a biztonságot tartják szem előtt,
azt hogy a szegény jószág állja rendesen a sarat, ha a fülét, farkát húzzák,
hátára ülnek, anélkül, hogy nekitámadna a porontynak.
Persze
döntően a hely is meghatározza, hogy melyiket válasszuk, nyilvánvalóan
zsebkendőnyi udvarban ne akarjunk bernáthegyit nevelni, oda inkább válasszuk
valamilyen „ugráló papucskutyát”, mint a csivava vagy a még mindig népszerű
pincsi.
A dalmata vidám,
barátságos, és szereti a gyerekeket. Szakemberek szerint képes nevetni,
ilyenkor felhúzza a pofiját, úgy hogy az összes foga látható. Nagyon nagy a
mozgásigénye, így olyan gyerkőc mellé ajánljuk, aki szintén szereti a futást
vagy jól le kell ahhoz fárasztani, hogy aludjon! Házőrzésre is tanítható, sőt
tanítani is kell, hiszen e fajtánál is fontos a következetes nevelés, hogy ne
kanászodjon el. A fajta sok egyede süketen
születik, így ha nem hallgat a nevére, nem feltétlen azt jelenti, hogy buta
szegény.
Nem úgy, mint a
skótjuhász vagy másik nevén collie. Az a hír járja, hogy ha kilép a ház
kerítésén, akkor azonnal képes eltévedni és nem talál haza. Lassie hazatér, de
mi ne számítsunk erre. Hűséges társ, a maga módján értelmes, családbarát.
Nyugodt, emberszerető, ideális játszópajtás a gyereknek. Igényli az állandó,
szoros kapcsolatot, az állandó törődést.
Aki szereti a
nagy testű, erőteljes felépítésű kutyákat, de mégis egy türelmes, jó indulatú
ebet akar a gyerek mellett tudni, akkor a bernáthegyi jó választás lehet.
Rendkívül intelligens, egyáltalán nem agresszív, nagyon emberbarát. Hagyja,
hogy a kisebbek a hátán lovagoljanak, sőt nem egy történet szól arról is, hogy
a legkisebb családtagok a szőrébe kapaszkodva tanultak meg járni. Nem véletlen,
hogy életmentésre is kiképezhető, hiszen saját testi épségét is kockáztatni
képes a gazdi biztonságáért. Hűséges társ és tanulékony természet.
A menhelyről örökbe fogadott kutyák általában nagyon
hálás társsá tudnak válni. Előnyükre válik az is, hogy már átestek orvosi
vizsgálaton, ivartalanításon és gondozójuk biztos kiismerte a természetüket,
így biztosak lehetünk benne, hogy tud olyan állatot ajánlani, mely számunkra
ideális lehet. Plusz előnyként jó érzéssel is távozhatunk, hiszen egy élőlényt
már megmentettünk a rossz sors elől, ami számukra a magánnyal és
elhagyatottsággal párosul.
Bármilyen
kutyafajta mellett is tesszük le voksunkat, mindegyikről elmondható, hogy akkor
biztonságos a tartásuk, ha megkapják a kellő törődést is, mely nem csak az
etetésben, itatásban merül ki. Mindegyik kutya képezhető és meghálálja a rá
fordított időt és energiát, főleg ha kiskorától kezdve foglalkoznak vele. Ha
kutyát szeretnénk, akkor azt is kell tudnunk, hogy "...egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Szerintem nem a fajtán múlik hogy agresszív hanem a nevelésén.Nekem egy kis tacsó keverékem van.Szerintem a tacskók nagyon nyugodtak és panelban is lehet tartani.De ha olyan házban lakunk ahol nincs kert ennek a kuytának sokat kell mozognia.Végülis akármien kutyánk van az a lényeg hogy mozgunk,és nem ülünk naphosszakat a gép és a TV előtt.De ha valaki kutyát akar venni akkor gondolja átt hogy van elég ideje gondozni mert ha nem akkor olyan embernek nem ajánlom aki nem tud rá vigyázniDe egyépként minden kutya remek választás.
Igen mindenképpen úgy kell választani hogy jó legyen a gyereknek is meg minden. Amugy az a felhasználó télleg... minek jön ide?? Ez egy tudtommal állatbarát oldal. Ez hihetetlen...
Nagy szerencséje az előző felhasználónak, hogy törölte magát, különben kénytelen lettem volna beolvasni neki. Mindek jön az ilyen ide, ha utálja az állatokat? Nevetséges... Amúgy a cikk jó, és persze rengeteg fajta közül lehetne választani, de mindenki úgy válasszon, hogy neki és az állatnak egyaránt jó legyen!
Ja, és inkább lány kutyát vegyünk! Ritkábban rivalizál, kevésbé szökős, "anyáskodóbb" és kamaszkorban sem próbálja magáévá tenni a gyereket... Persze kivételek mindig akadhatnak!
A golden retriver mindenképp jó választás, a magyar vizsi is teljesen megbízható, de akik nem laknak kertes házban, vagy csak nem szeretnének nagy kutyát, azoknak mindenképpen ajánlom a Cavalier King Charles-t! Ritka, hogy egy kistestű ennyire megbízható legyen gyerekekkel (tulajdonképpen bármit csinálhatnak vele). Nem értek egyet az előttem íróval, ugyanis általában a kis kutyák hajlamosabbak riválisnak tekinteni a kicsit (vagy éppen törékenységük miatt könnyen megijednek, kapkodnak), míg a nagyobb kutyák átvállalva a dadus szerepet szinte mindent elviselnek. Amelyik kutyát kimondottan nem ajánlom, az a palotapincsi, csivava, németjuhász (bármennyire okos, szerintem nem hobbicélra való, mert megfelelő feladatmennyiség hiányában agresszív lesz!!), és engem valahogy a dalmata sem győz meg... Szerintem a legfontosabb, hogy kicsi korától szoktatva legyen a gyerekekhez a kutya, és a gyereknek is meg kell tanítani, hogy miként (ne) viselkedjen a kutyussal. Mindenképpen számolni kell vele, hogy a gyerek esetleg megunja az új családtagot (ez nem törvényszerű, de gyakori), így csak akkor vegyünk kutyát, ha magunk is lelkes kutyások vagyunk (és olyat, ami a mi igényeinknek is megfelel)! Ezen kívül mindenképpen ajánlott mind a szuka, mind a kan kutya ivartalanítása még az ivarérettség előtt, ezzel sok kellemetlenségtől lehet megóvni mind a gyereket, mind a kutyát.
Nekünk labink is, meg tacsink is van. A labit én is szintén ajánlanám , viszont a tacsit már kevésbé, mivel 2 hónappal ezelőtt rámorgott a 3 éves unokahúgomra.
Nekünk csak nagykutyáink voltak, és azok úgy vigyáztak rám mikor kicsi voltam, meg a nővéreimre, hogy én inkább egy pincsitől jobban félteném a gyereket!
Mondjuk ebben a cikkben én egy dologgal nem értek egyet! Mégpedig a skótjuhászról szóló részről! Amikor a szüleim régebben tenyésztették ezt a fajtát, éppen költöztek ki a faluba ám ott nem volt kerítés, és az egyik skótjuhászunk akkor kb. 3 hónappal előbb elett 13 kiskutyát. Mikor a szüleim mentek el, meg kérték a bútor szállítót, hogy vigyázzon a kutyákra, és a kölykökre! Mire hazaértek, a kutyáknak hűlt helyük volt most voltak ott azok a kutyák először, még is vissza találtak, az anya és a kölykök is! Van még egy jó történet, amikor a szomszédból átrepült egy tyúk, és nem tudtuk megfogni a kan skótjuhászunk úgy kapta el, hogy amikor anyukám mondta neki hogy vigyázzon rá, a kutya úgy gubbasztott a tyúk fölött a mancsaival tartva azt amíg oda nem ért anyukám. A nővéreim ezekkel a kutyákkal engedelmességi versenyeket nyertek.
Azért vannak kivételek is Dominika, (most nem magamra célzok mert nekem közepes termetűek a berniim) barátnőmnek (annyi idős mint én!) 2 közép-ázsiai pásztorkutyája van (plusz egy keverék csak az anyukája munkahelyén van) és ő eteti, itatja tanítja!