Tetszik a cikk? Oszd meg!

Az állatok is gyászolnak

2011-06-22 | 2 komment

Dorothy 25 évig ki volt kötözve egy olyan rövid lánccal, ami egyáltalán semmilyen mozgási lehetőséget nem hagyott neki. A turisták szórakoztatása volt a dolga. Gazdái rászoktatták a cigarettára és a sörre.

Az ezredforduló azonban hatalmas változást hozott neki: 2000-ben természetvédők egy csoportja kiszabadította és a kameruni Sanaga-Yong Csimpánz Rezervátumba vitte. Az itt töltött évek során egészsége megjavult, depressziója elmúlt. Még egy árva csimpánz bébit is örökbefogadott. (A hím csimpánzkölyök, Boubouble szépen fel is cseperedett.)

Kupon Mánia akció!

BMW E46 360LE versenyautó vezetés 66% kedvezménnyel, mindössze 39.900 Ft-ért!

- 66% 120000 Ft helyett 39900 Ft

Országos

Már csak 19 kupon van

Dorothy teljes életet élt: csoportjának megbecsült tagja lett, társai tisztelték és felnéztek rá. 2008-ban szívroham következtében hunyt el. A temetésén készült kép bejárta a világot: a csimpánzok viselkedésén, arckifejezésén látszik a gyász. A „modern” tudomány hozzáállása ellenére ezt az érzést nem csak emberek élhetik át.

Fotó: Monica Szczupider

Donna.hu

Nonja, a sztár

Új majomfajt fedeztek fel

Okosabb vagy, mint egy csimpánz?

Párkeresés szülői felügyelettel

Hozzászólások

Összes hozzászólás (2 db) | Új hozzászólás | Kedvencek közé

Buzás Csabáné

- 2011-06-26 19:03

Úgy látszik, ehhez a témához mindenkinek nehezére esik hozzászólni, pedig nagyon megható a kép, és lehet, hogy mindenkinek sajnos van valamilyen szomorú története ezzel kapcsolatban. Nekem is, és bizony nehéz erről írni. Nehéz nézni, érezni, ahogy az állat, - többségében kutya vagy a társát, vagy a gazdáját gyászolja, mert hiszem, hogy gyászolja, ez világosan megállapítható a viselkedéséből is. Sokszor hallottunk már a hónapokig buszmegállókba, temetőkbe járó kutyákról, akik visszavárták gazdájukat, hiába. Ezek nem mesék, regék, hanem a valóság. Az én kutyumat 3 hétig nem tudtam elmozdítani a bejárati ajtó elől férjem halála után, / Ő volt a falkavezér/ csak addig, míg levittem elvégezni a dolgát. Nem evett, nem ivott, pedig én itt maradtam vele, és nem kis erőfeszítésembe került, hogy megvigasztaljam, illetve egymást kölcsönösen. Ma már egymás gondolatait is ismerjük, és ez örökké fog tartani.
Nagyon jó a cikk, és a kép fájdalmasan szép, döbbenetes.

Farm Admin

- 2011-06-22 08:55