|
Vágta > Tetszik a cikk? Oszd meg!
2008-09-29 | 39 komment
A díjugratás az egyik leglátványosabb és legismertebb a lovas sportok között. A XIX. században elterjedt „falkázás”, a kutyafalkával folytatott lovas vadászat tekinthető az ősének. E sport során ugyanis a lovak megfelelő edzése, kiképzése kulcsfontosságú szempont volt, hiszen a vadászatok alkalmával gyakran kellett kidőlt fákat, kisebb sziklákat és egyéb természetes akadályokat átugratni. Emiatt a szükséglet miatt jött létre maga a díjugrató sport. A fentebb említett, napjainkban is élő, de már sokat támadott falkázás elsősorban a brit szigetek, illetve Nyugat-Európa arisztokratáinak körében vált kedvelt elfoglaltsággá. Az első magasugró és távolugró versenyt is Írországban rendezték meg 1868-ban, a Dublin Horse Show keretében. Az esemény célja a vadászlovak kipróbálása volt. Az első igazi díjugrató versenyt 1866-ban tartották Franciaországban
A XIX. századi ugratási stílus még sok tekintetben különbözött a maitól. A lovas akkoriban nem emelkedett fel a nyeregben. Később terjedt el az úgynevezett olasz stílus, amikor a lovas a nyeregből kiemelkedve, előredőlve lehetővé teszi, hogy a ló hátizmait és nyakizmait is használhassa ugrás közben. E módszer révén a jól képzett lovak és lovasok számára könnyen leküzdhetővé váltak a korábban világrekordnak számító 130-140 cm-es magasságok. Hazánkban az olasz stílus meglehetősen későn, csak az 1920-as években terjedt el igazán, csak ettől kezdve tudtunk komoly eredményeket elérni, különösen ami a nemzetközi megmérettetéseket illeti.
A mai modern versenyeken a lovasok különböző, egymástól eltérő szélességű és magasságú akadályokból álló sorozaton ugratnak át. A versenyt a pályát a szintidőn belül, legkevesebb verőhibával teljesítő lovas nyeri. |
Harapott már meg kutya?
Eddig még nem volt ilyen élményem. 0% Jártam már közel hozzá. 0% Egyszer igen. 0% Többször is. 0%
(összesen 0 szavazat)
A korábbi kérdések eredményei |



















